Ein norwegisches Märchen
Aus dem Ungarischen übersetzt
von J.F.K. Beck
A norvég mese
Es waren einmal drei Bäume. Sie wuchsen nebeneinander im Wald. Sie waren Freunde und wie die meisten Freunde sprachen sie viel miteinander. Darüber hinaus waren die Gründe, wie bei den meisten Freunden, völlig unterschiedlich, obwohl sie am selben Ort aufgewachsen und alle drei ungefähr gleich groß waren. Der erste Baum liebte das Schöne. Der zweite Baum liebte Abenteuer. Und der dritte Baum liebte Gott.
Volt egyszer három fa. Egymás mellett nőttek az erdőben. Barátok voltak, és – mint többnyire a barátok – ők is sokat beszélgettek egymással. Továbbá – mint többnyire a barátok – ők is teljesen különbözőek voltak, bár ugyanazon a helyen nőttek fel, és mindhárman nagyjából egy magasak voltak. Az első fa szerette a szépet. A második fa szerette a kalandokat. A harmadik fa pedig szerette Istent.
Eines Tages sprachen unsere Bäume darüber, was sie sein wollten, wenn sie später groß werden würden. „Wenn ich groß bin, möchte ich eine geschnitzte Schatztruhe voller brillanter Edelsteine sein“, sagte der erste Baum. Der zweite Baum dachte nicht an solche Dinge. „Wenn ich groß bin, möchte ich ein riesiges Schiff sein“, sagte er. „Zusammen mit dem Kapitän, einem großartigen Forscher, werden wir neue Länder erkunden.“ Während der dritter Baum seine Zweige schüttelte. „Ich möchte überhaupt nicht verarbeitet werden“, sagte er. „Ich möchte hier bleiben, wo ich bin, und jedes Jahr größer werden, damit ich der höchste Baum im Wald sein kann. Wenn die Leute mich dann ansehen, sehen sie es, dass ich auf Gott zeige. „
Egy napon fáink arról beszélgettek, mik szeretnének lenni, ha majd nagyok lesznek. „Ha felnövök, faragott kincsesláda szeretnék lenni, teli ragyogó drágakövekkel“ – mondta az első fa. A második fa nem ilyen dolgokra gondolt. „Ha felnövök, hatalmas hajó szeretnék lenni – mondta. – A kapitánnyal, egy nagy kutatóval együtt új országokat fogunk felfedezni.“ A harmadik fa közben az ágait rázta. „Én egyáltalán nem szeretném, hogy feldolgozzanak – mondta. – Szeretnék itt maradni, ahol vagyok, és minden évben egyre magasabbra nőni, hogy én lehessek az erdő legmagasabb fája. Ha aztán rám néznek az emberek, látják, hogy Istenre mutatok.“
Volle Jahre vergingen und drei Holzfäller kamen im Wald an. „Endlich!“, Rief der erste Baum aus, als der erste Holzfäller ihn zu fällen begann. „Jetzt wird mein Traum, eine Schatzkiste zu werden, wahr.“ „Großartig!“, Rief der zweite Baum, als der zweite Holzfäller ihn zu fällen begann. „Jetzt kann mein Traum, ein Segelschiff zu sein, wahr werden.“ „Oh nein!“, Rief der dritte Baum aus, als der dritte Holzfäller ihn zu fällen begann. „Dann kann ich den Blick der Menschen nicht mehr auf Gott richten.“ Die Holzfäller nahmen die drei Bäume, von denen zwei für die Zukunft vielversprechend aussahen. Aber nicht lange danach mussten alle drei ihre Träume begraben. Anstatt eine schöne Schatzkiste daraus zu schnitzen, wurde der erste Baum zu einem hässlichen Futtertrog verarbeitet, der für Tiere verwendet wurde, einer Krippe. Anstelle eines anmutigen Segelboots wurde es ein einfaches Fischerboot aus dem zweitem Holz. Und aus dem dritten Holz wurde nichts gemacht. Sie sägten nur einen Balken heraus und ließen ihn im Garten des Bauarbeiters.
Teltek-múltak az évek, és egyszer csak három favágó érkezett az erdőbe. „Végre! – kiáltott fel az első fa, amikor az első favágó kezdte kivágni őt. – Most fog valóra válni az álmom, hogy kincses ládika leszek.“ „Remek! – kiáltotta a második fa, amikor a második favágó őt kezdte kivágni. – Most megvalósulhat az álmom, hogy vitorlás hajó legyek.“ „Jaj, ne! – kiáltott fel a harmadik fa, amikor a harmadik favágó őt kezdte kivágni. – Akkor nem tudom többé Isten felé irányítani az emberek tekintetét.“ A favágók elvitték a három fát, amelyek közül kettő számára sokat ígérőnek nézett ki a jövő. De nem sokára mindhármuknak el kellett temetniük az álmaikat. Ahelyett, hogy szép kincses ládikát faragtak volna belőle, az első fát állatoknál használatos csúnya etetővályúvá, jászollá dolgozták fel. Kecses vitorlás helyett egyszerű halászcsónak lett a második fából. A harmadik fából pedig semmi sem készült. Csak gerendát fűrészeltek belőle, és otthagyták az építőmunkás kertjében.
Das Leben ging weiter. Jahre sind vergangen. Die drei Bäume lernten langsam, mit ihren zerbrochenen Träumen zu leben. Dann, an einem kalten Winterabend, änderte sich das Leben des ersten Baumes auf einen Schlag. In dieser Nacht wurde ein Kind geboren – offensichtlich ein gewöhnliches Kind. Engel sangen. Hirten und Könige kamen zu Besuch. Als der erste Baum realisierte, was passiert war, war sein Herz voller Freude. „Doch meine Träume sind wahr geworden“, sagte er. „Obwohl sie nicht mit Gold und Edelsteine ausgelegt war, wiegte ich den größten Schatz der Welt.“
Az élet folyt tovább. Évek teltek el. A három fa lassacskán megtanult együtt élni széttört álmaival. Egy hideg, téli estén aztán egy csapásra megváltozott az első fa élete. Egy csecsemő született ezen az éjjelen – nyilvánvalóan nem közönséges gyermek. Angyalok énekeltek. Pásztorok és királyok jöttek, hogy meglátogassák. Amikor az első fa felfogta, mi is történt, szíve megtelt örömmel. „Mégiscsak megvalósultak az álmaim – mondta. – Nem raknak ugyan tele arannyal és drágakövekkel, de én ringattam a világ legnagyobb kincsét.“
Die Zeit verging, insgesamt etwa 30 Jahre, und eines Tages änderte sich schließlich das Leben des zweiten Baumes. Er war mitten im See, als sich ein schrecklicher Sturm abspielte. Der Wind wehte stark und die Wellen waren so hoch, dass das kleine Boot bereits dachte, es müsse sinken. Aber dann passierte etwas Unglaubliches. Darauf stand einer der Männer auf. „Haltet den Mund, Hört auf!“ Und die Wellen gehorchten ihm. Als der zweite Baum verstand, was passiert war, war auch sein Herz voller Freude. „Doch meine Träume sind wahr geworden“, sagte er. „Obwohl ich keinen großen Entdecker trug, konnte ich den Sohn des Schöpfers von Himmel und Erde führen.“
Tovább telt-múlt az idő, összesen mintegy 30 év, és egy napon végre megváltozott a második fa élete is. Kint volt éppen a tó közepén, amikor szörnyű vihar kerekedett. Erősen fújt a szél, és olyan magasra csaptak a hullámok, hogy a kis csónak már azt gondolta, el kell süllyednie. Ám ekkor valami hihetetlen dolog történt. A rajta tartózkodó férfiak egyik felállt. „Hallgass el!“ – És a hullámok engedelmeskedtek neki. Amikor a második fa megértette, mi is történt, az ő szíve is megtelt örömmel. „Mégiscsak megvalósultak az álmaim – mondta. – Nem szállítottam ugyan nagy felfedezőt, de a menny és a föld Teremtőjének fiát vihettem.“
Bald darauf änderte sich auch das Leben des dritten Baumes. Ein Zimmermann kam und nahm ihn mit. Zu seinem Erstaunen machte er jedoch nichts Schönes daraus, nicht einmal etwas Nützliches. Stattdessen wurde ein raues Holzkreuz daraus geschnitzt. „Es ist die Art von Kreuz, mit der Soldaten Kriminelle hinrichten.“ dachte der Baum entsetzt. Er wurde tatsächlich an den Ort der Hinrichtung gebracht. Dort auf dem Hügel wurde ein zum Tode verurteilter Mann festgenagelt. Tatsächlich hätte dies der schrecklichste Tag im Leben des Baumes sein sollen, wenn dieser nicht dort gewesen wäre: Jener Mann, der unter Qual der Qual auf ihm litt, war kein gewöhnlicher Verbrecher, der für seine eigenen Verbrechen bestraft werden musste. Er war tatsächlich unschuldig. Jesus Christus war der Sohn Gottes, der für die Sünden der Welt starb. Als der dritte Baum realisierte, was passiert war, jubelte sein Herz vor Freude. „Doch meine Träume werden wahr“, sagte er. Ich werde nicht der höchste Baum im Wald sein, aber von diesem Tag an werde ich als Kreuz „Jesu Christi“ den Blick der Menschen immer und immer wieder auf Gott richten.
Nem sokkal ezután a harmadik fa élete is megváltozott. Jött egy ács, és elvitte magával. Megrökönyödésére azonban nem valami szép dolgot készített belőle, még csak nem is valami hasznosat. Ehelyett durva fakeresztet ácsoltak belőle. „Az a fajta kereszt ez, amit a katonák használnak bűnözők kivégzésére.“ – gondolta a fa rémülten. Valóban a vesztőhelyre vitték. Ott a dombtetőn rászögeltek egy halálra ítélt férfit. Tulajdonképpen ennek kellett volna a legborzalmasabb napnak lennie a fa életében, ha nem lett volna ott az a valaki.: A rajta kínok kínját szenvedő férfi nem egy szokásos bűnöző volt, akinek a saját bűntettei miatt kellett bűnhődnie. Igazából ártatlan volt. Jézus Krisztus volt Ő, Isten Fia, aki a világ bűneiért halt meg. Amikor a harmadik fa rájött, mi is történt, ujjongott a szíve az örömtől. „Mégiscsak megvalósulnak az álmaim – mondta. – Nem leszek ugyan a legmagasabb fa az erdőben, de ettől a naptól kezdve mint Jézus Krisztus keresztje újból és újból Istenre irányítom majd az emberek tekintetét.
